szolga

maďarština

výslovnost

• IPA: [ˈsolɡɒ]  szolga^{? • info}

etymologie

Ze slovanského jazyka, kam z předpokládaného praslovanského *sluga. Srovnej např. polské sługa téhož významu.

podstatné jméno

skloňování

Substantivum	singulár	plurál
nominativ	szolga	szolgák
akuzativ	szolgát	szolgákat
dativ	szolgának	szolgáknak
instrumentál	szolgával	szolgákkal
kauzál-finál	szolgáért	szolgákért
translativ	szolgává	szolgákká
terminativ	szolgaig	szolgákig
esiv	szolgaként	szolgákként
inesiv	szolgában	szolgákban
superesiv	szolgán	szolgákon
adesiv	szolgánál	szolgáknál
illativ	szolgába	szolgákba
sublativ	szolgára	szolgákra
alativ	szolgához	szolgákhoz
elativ	szolgából	szolgaakból
delativ	szolgáról	szolgákról
ablativ	szolgától	szolgáktól

význam

1. sluha, služebník

související

• szolgál
• rabszolga
• szolgalelkű
• szolgaföld
• szolgabíró
• szolgalegény
• rabszolgaság